Annyira pocsék a kedvem... Vége a szabadságnak, és nem igazán tudok ráhangolódni a munkára. Régebben már mindig vártam, készültem. Most inkább azt számolnám ki, hogy mikor lesz vége az évnek, mikor mehetek megint szabira.
Észveszejtő ez a helyzet. Abszurd, és alig elviselhető. Ma beszéltem a régi barátnőmmel, ő is ilyen cipőben jár, detto, mint én. A férje pénzt nem ad, de eszik szorgalmasan abból, amit ő főz. Ezek nem normálisak!!!!
A fizum megint kevesebb lesz, hát nem is tudom, hogy miből fogunk élni. Ennyire sz@r gyerekkoromban volt. Megyünk visszafelé az időben? Miből fogom a gyerekemet taníttatni? Fel van adva a lecke nekem. Csak beteg ne legyek, azt nem szabad!